facebook

2013 október

Pintér Tamás: A változásról

Pintér Tamás Változásról LifeLearning” … Na és a hétvégi kommunikációs tréning után már másképp tudsz bánni az emberekkel?” – lettem fültanúja e mondatnak nemrég. Mintha azt kérdeznénk ismerősünktől: “Hallom, voltál konditeremben a hétvégén … akkor most már  tökéletes az állóképességed?”.
Milyen jó lenne egyik napról a másikra megváltozni, nem? A sport terén legtöbben elfogadják, hogy ez sajnos nem megy. Így hát eljárnak edzeni, akár többször is egy héten. Tisztában vannak azzal, hogy kitartó munkával adhatják le fölös kilóikat, nézhetnek ki jól a strandon, érhetik el, hogy 100 kilót nyomjanak ki fekve. Belső működésünk terén azonban más a helyzet. Ott sokan még azt várják, hogy a változás sitty-sutty megtörténjen. “Gondolkodj pozitívan”, “Legyél önmagad”, “Lásd meg a problémákban a lehetőségeket” – záporoznak a jó tanácsok a médiában, a közösségi oldalakon és baráti társaságokban. Mintha egyetlen döntés lenne az egész és kész.
Pintér Tamás Változásról LifeLearningGurultál már lefelé domboldalon? Vagy futottál lefelé meredek lejtőn? Emlékszel milyen érzés, amikor megállnál, mégis visz a lendület? Gyerekkoromban többször megtapasztaltam. Ha meg akartam állni, nem volt elég azt mondani, hogy “na most megállok és kész”. A “fékezéshez” előbb keresnem kellett a lehetőségeket.  Kapaszkodókat, fogódzkodókat találni, testtartásomat változtatni, súlypontomat áthelyezgetni. Lassultam, lassultam, s végül nagy nehezen megálltam. Nem egyik pillanatról a másikra. A leállás egy folyamat volt.
Életünk, mindennapi működésünk ritkán változik meg egy hétvége alatt. Nem hiszek annak, aki ezt ígéri. Hosszú évek alatt kialakult szokásaink, beidegződéseink hatalmas gravitációs erővel bírnak. Nekem mindig segített, ha a változást folyamatnak tekintettem. Ha annak különböző lépcsőfokain láttam magam.
Amikor azt mondják, gondolkodjunk pozitívan, s ez gyakran mégsem sikerül, könnyen bénának érezhetjük magunkat. Feladhatjuk. “Én megpróbáltam, de nem ment”. Ha viszont úgy fogjuk fel, hogy elindultunk a pozitív gondolkodás felé vezető úton, akkor kudarc esetén is kereshetjük a lehetőségeket, hogyan haladjunk tovább rajta.
Tanácsokat osztani könnyű. A megvalósításuk a kérdés. Az oda vezető út.
Egy tréning, egy fejlesztő csoport az én értelmezésemben folyamatot segít, nem megvált. Ajtót nyithat egy útra. Része lehet az útnak. Segíthet abban, hogy úton maradjunk. Összehozhat olyan emberekkel, akik hasonló úton járnak, s ezáltal energiát adhat az haladáshoz. Lényeg, hogy útról van szó, s ezt az utat magunk járjuk.
Pintér Tamás Változásról LifeLearningPersze az élet végtelenül sokszínű, s gyakran hallani, hogy valaki egyik napról a másikra változott, hozott döntést, vagy szokott le például a cigarettáról. Ilyenkor azonban mindig eszembe jut Jacob Riis gondolata, miszerint: “Amikor úgy érzem, semmi sem sikerül, a kőtörők munkájára gondolok, akik százszor is ráütnek a nagy kődarabra, s azon még csak egy repedés sem látszik. A százegyedik kalapácsütésnél azonban a kő kettéválik, és én tudom, hogy nem az utolsó csapástól, hanem attól a száztól, amit előtte mértek rá”.
A fejlesztési folyamat számomra ezekről a “kalapácsütésekről” szól.