facebook

2014 október

Egyetértünk, hogy nem értünk egyet?

asszertív kommunikációLet’s agree to differ.
Egy angol kifejezés, amely annyit jelent: „Értsünk egyet abban, hogy más a véleményünk.”
Nagyon tetszik ez a szófordulat! Tömören és frappánsan megragadja azt, ami az élet egyik legtermészetesebb jelensége, mégis annyi konfliktus és harc forrása: különbözőek vagyunk. Ha pedig különbözőek vagyunk, akkor óhatatlanul mást érzek, mást gondolok, mást látok egy helyzetben, mint Te. Ha pedig elkerülhetetlenül mást látsz Te és mást látok én, akkor miért harcolunk miattuk?
Márpedig harcolunk. Én legalábbis azt tapasztalom, hogy konfliktusaink többsége ebből származik. Pontosabban abból, ahogy ez a különbség gyakran támadó, bántó megfogalmazássá alakul kommunikációnkon keresztül.
asszertív kommunikációHogyan válhat az emberi különbözőség konfliktusforrássá a kommunikációnkon keresztül? Én azt látom a legfőbb oknak, hogy legelterjedtebb szófordulataink nem tesznek különbséget a szubjektív és az objektív valóság között.
Mit is jelent ez?
Objektív valóságnak a tényeket hívjuk. Sok filozófus szerint ilyen egyáltalán nem létezik, hiszen semmit sem lehet teljes biztonsággal állítani, ugyanakkor adott kontextuson belül objektív valóságnak azt szoktuk nevezni, ami megmérhető.
Például az, hogy most 21 fok van a szobában.
asszertív kommunikációSzubjektív valóság az, ahogyan ezt érzékeljük. Te lehet, hogy fázol és ezért hidegnek tartod. Én lehet, hogy ennél hűvösebb levegőről érkezem és így melegnek érzékelem.
Érdemes azon vitatkozni, hogy meleg vagy hideg van a szobában? Márpedig oly sokszor megtörténik:
– „Milyen hideg van itt…”
-„Itt hideg?! Hogy mondhatsz ilyet?!”
Azt gondolom, hogy a konfliktusok jelentős része abból indul ki, hogy leggyakoribb szófordulatainkkal a szubjektív valóságot objektív valóságként kommunikáljuk.
Ezzel pedig jóra és rosszra osztjuk a világot. Én jó vagyok, Te rossz.
„Ez a Pisti milyen lusta!”
„Ez hülyeség.”
„Nagyon csúnya ez a ház.”
„Nagyon egészségtelen kajákat eszel.”
„Nem ezt kellett volna tenned!”
asszertív kommunikációAz ilyen mondatok tényként kezelnek véleményeket. Ezzel pedig nem fogadom el a másik valóságát, így óhatatlanul rombolom a kapcsolatot.
Minden ember különböző. És ez gyönyörű! Főleg, ha a kommunikációnkkal nem árkot, hanem hidat építünk kettőnk között.
A LifeLearningnél azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy olyan életkészségek elsajátításában segítsünk, amit általában nem tanulunk az iskolában. Itt mi ez a készség? Talán az, hogy ne alkossunk sosem véleményt? Ne fejezzünk ki érzelmeket és próbáljunk a teljes objektivitásra törekedni?
Nem, azt hiszem ez sok színt elvenne a világból. Azt azonban fontosnak tartjuk, hogy az asszertív kommunikáció elsajátításával:
asszertív kommunikáció1. képesek legyünk különválasztani megfigyelésünket a véleményünktől:
A fenti mondatokat például átfogalmazhatjuk így:
„Ez a Pisti milyen lusta!” helyett: „Pisti egyik este sem mosogatott el múlt héten és ez engem nagyon zavar.” (ezzel tényszerűek vagyunk, de közben kifejezzük érzelmeinket, sőt, annak „hőfokát” is megtartjuk.)
„Ez hülyeség.” helyett: „Ezzel én nagyon nem értek egyet.”
„Nagyon csúnya ez a ház.” helyett: „Nem tetszik nekem ez a ház.”
2. képesek legyünk véleményünket a szükségleteinkhez és érzéseinkhez kapcsolni:
Minden értékítéletünk mögött egy szükségletünk húzódik meg. Érzéseink pedig azt jelzik, hogy milyen mértékben sikerült kielégíteni ezeket az szükségleteinket. Az asszertív kommunikáció megtanít arra, hogy érzéseinket és szükségleteinket is ki tudjuk fejezni véleményünkhöz kapcsolva, ezzel pedig segítünk a másik félnek tisztán, támadás nélkül értenie minket.
„Nagyon egészségtelen kajákat eszel.” helyett:
„Féltelek, hogy ilyeneket eszel. Azt gondolom, hogy ezek az ételek nem tesznek jót az egészségnek és szeretnélek egészségesnek tudni.”
„Nem ezt kellett volna tenned!” helyett: „Nem örülök, hogy ezt tetted. Azt gondolom, hogy máshová vezet, mint amit szeretnél.”

asszertív kommunikációMit érhetünk el, ha megtanuljuk ezt a nyelvet? Azt, hogy nem abszolút igazságok, hanem vélemények, érzések találkoznak. Szubjektív valóságomat szubjektív valóságként mutatom meg, így sokkal könnyebb befogadni.
Az asszertív kommunikáció tehát nem tompít és nem vesz el. Segít úgy kifejezni saját valóságomat, hogy közben tiszteletben tartom a másikét.
Különbözőek maradunk? Igen. A különbségek mégsem fogják rombolni a kapcsolatot, hiszen közben elfogadással vagyunk a másik iránt.
Ráadásul egy valamiben még egyet is értünk.
Abban, hogy nem értünk egyet. Let’s agree to differ.
Érdemes beírnunk a magyar szótárunkba is.

asszertív kommunikációNéhány kérdés saját kommunikációs mintáid tudatosításához:

– Volt ma olyan helyzeted, amikor valakivel különbözött a véleményed?
– Hogyan fogalmaztátok meg nézőpontjaitokat?
– Ha nem sikerült a szubjektív valóságodat véleményként megfogalmazni, hol csúszott félre?
– Milyen hatást váltott ki ez a másik félben?
– Hogyan tudnád átfogalmazni mondataidat az asszertív kommunikáció fent bemutatott elvei alapján? 

                                                                                                                Pintér Zoltán

Ha szeretnéd bővebben megismerni az asszertivitás szemléletét, eszközeit, gyakorlatát, várunk szeretettel „Ki beszél belőlem?” című asszertív kommunikáció tréningünkön:

http://lifelearning.hu/portfolio/kommunikacio-kapcsolati-hatekonysag/