facebook

Blog

Pintér Zoltán: Egy boldog ember…

boldog ember blog lifelearningPár évvel ezelőtt, egy vállalati tréningen a következőkkel zárta bemutatkozását az egyik résztvevő: „…és amúgy egy boldog ember vagyok.”
Ekkor hallottam először és utoljára ilyen bemutatkozást.
Mintha keresgélnénk a kapcsolatot a boldogság szóval. Gyakran tapasztalom, legkülönbözőbb csoportokban, hogy már a szó említése is sokakat feszültté tesz. Elcsépeltnek, megfoghatatlannak, “nyálasnak” hat számukra. Másrészről viszont erősen bennem él a Dalai Láma egyik gondolata, ami szerint: „Minden ember célja a boldogság keresése. Ebben nem különbözünk egymástól.”
Honlapunk írásakor magamban is találkoztam ezzel a kettősséggel. Hiszem, hogy mindannyian, titkon vagy nyíltan, boldogságra törekszünk, ugyanakkor minden egyes alkalommal hezitálva, bizonytalanul pötyögtem be ezt a szót a gépembe. Még akkor is, ha mindenem azt súgta, ez a helyes itt. Ha szavakba formálom félelmemet, akkor valami ilyesmit motyogott: „nem ciki a boldogság szó?”
Freud azt mondta: „hajlok a gondolatra, hogy a szándék, miszerint az embernek boldognak kell lennie, nem volt benne a Teremtés tervében.”
Keleten sokszor fogalmaznak ennél drasztikusabban: az élet szenvedés. Hozzáteszik azonban, hogy ha már az élet maga szenvedés, akkor legalább mi magunk ne tegyük még nehezebbé. Erről szól a belső munka.
Mi a boldogság? Lehetünk-e boldogok? Fogalmam sincs. Abban viszont biztos vagyok, hogy a szóhoz kicsit közelebb mehetnénk …

Ehhez a cikkhez eddig nem érkezett hozzászólás

Hozzászólás írása