facebook

Blog

Pintér Zoltán: Tanulni az életet?

tanulni az életet blog lifelearningEgy barátom a következőt kérdezte, amikor meghallotta a LifeLearning nevet: kell az életet tanulni? Nem tanuljuk pusztán azzal, hogy élünk?
Egy személyes élményemmel válaszoltam.
Néhány éve részt vettem egy autóvezetői készségeket fejlesztő biztonságtechnikai kurzuson. Szlalomoztunk, vészfékeztünk, megpördültünk… Egyik résznél azt gyakoroltuk, hogyan tudunk megállni csúszós úton egy átsétáló gyalogos előtt. A gyalogost egy feltörő vízsugár helyettesítette.
Az oktató instrukciója máig él a fejemben: „Jól van Zoltán, nagyon szépen megállt a vízsugár előtt. Az elkövetkezendő próbákon azonban fékezzen még később, majd még később. A végén üsse el.”
Üssem el? Döbbentem meg. Nem azt tanuljuk itt, hogyan ne üssem el?
Az instruktor látta csodálkozó arcomat, ezért folytatta: „Így fogja megtapasztalni, hogy mikor késő már, mik a határai itt és most. Azzal, hogy kísérletezünk a lehetőségeivel, finomodni fog az érzékelése más helyzetekre. Így lesz olyan vezető, aki mindig a legjobb döntést tudja meghozni. Nem csak itt, ezen a pályán, hanem bárhol.”
Ha nem autóban ültünk volna egy vizes aszfalton, azt gondoltam volna, hogy önismereti tréningen vagyok. A tapasztalati tanulás lényegét mondta el.
tanulni az életet blog lifelearningTanuljuk az életet nap mint nap? Erőfeszítés nélkül? Igen, tanuljuk. A tapasztalatok azonban önmagukban csak merev mintákat hoznak létre, melyeket automatizmusként, belső „receptként” használunk újra és újra. Egyszerű szerszámok, szakértelem nélkül.
Tapasztalataink csak tudatossággal vegyítve nyerik el igazán értéküket. Ahogy igazán jól vezetni is csak akkor fogunk tudni, ha kísérletezünk magunkkal és tanulunk belőle.
Az élet tényleg nagy tanítómester. Nem mindegy azonban, hogy a „leckét” csak magoljuk vagy valóban megértjük és magunkévá tesszük. Az élet kacskaringós útjain csak az utóbbival lehetünk jó „sofőrei” életünknek. Hiszen ahogy Kundera írja: „Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga? Az élet ezért mindig olyan, mint egy vázlat.”

Ehhez a cikkhez eddig nem érkezett hozzászólás

Hozzászólás írása