facebook

Az 5 meghatározó társas motívum – bevezetés

Bevezetés

önismeretMi alapján lesz valaki szimpatikus számunkra, kikből lesznek a barátaink? Miért fontos, hogy mások jónak lássanak minket és elismerjenek? Miért hagyatkozunk oly gyakran első benyomásainkra? Többek között ilyen kérdésekre keres választ a szociálpszichológia, mely az embert, mint társas lényt veszi górcső alá.
Sokak számára ismert, hogy fizikai szükségleteink kielégítését – és ezzel a túlélésünket – bizonyos motivációk, hajtóerők segítik elő. Ilyen pl. az éhség, mely arra motiválja az embert, hogy élelmet keressen, vagy a szexuális motiváció, mely a sikeres pártalálásra, és szaporodásra ösztönöz bennünket.
Az ember azonban nem csak ösztönlény, hanem társas lény is, a társas viselkedését pedig ugyancsak motívumok irányítják. A társas alapmotívumaink azokat a lényeges pszichológiai folyamatokat foglalják magukba, amelyek az emberek gondolkodását, érzelmeit, és viselkedését irányítják olyan helyzetekben, melyekben mások is érintettek.
önismeretA társas alapmotívumaink tehát elősegítik, hogy jobb viszonyba kerüljünk másokkal, megtaláljuk a helyünk a közösségben, megfelelően értékeljük saját szerepünket, és hogy megértsük a körülöttünk történő eseményeket, így pedig a fizikai motivációinkhoz hasonlóan biztosítják a túlélésünket.
Susan T. Fiske, szociálpszichológus szerint 5 olyan társas alapmotívum van, melyek a legalapvetőbben befolyásolják mindennapi gondolatainkat, ítéleteinket, érzelmeinket és egyúttal egész viselkedésünket.

LifeLearning – Ami kimaradt az iskolából

 

 

Az 5 meghatározó társas motívum – 1.rész

1.rész: A valahova tartozás motívuma

önismeretGondoljunk vissza, hogy elsőben az iskolakezdéskor milyen gondolatok foglalkoztattak minket gyerekkorunkban! Az izgalom, és a kíváncsiság mellett bizonyára mindenkiben felmerültek a következő kérdések is: Vajon kik lesznek az osztálytársaim?
Milyenek lesznek? Fognak-e szeretni engem? Jól ki fogunk jönni egymással? Ezek a kérdések jól körülírják a legmeghatározóbb társas alapmotívumunkat, a valahova tartozás motívumát, mely a további 4 hajtóerőnek is az alapját képezi.
Az emberek nem csak gyerekkorukban, hanem felnőttkorukban is arra vágynak, hogy szoros és erős kapcsolatokat alakíthassanak ki másokkal, és a legtöbbünknek ez meglepően könnyen is megy. Sokszor elég, ha egyszerre utazunk a buszon, ugyanúgy méltatlankodunk a nagy sor miatt a gyógyszertárban, vagy épp egymás mellé keveredünk egy szórakozóhelyen.
Az ember egyszerűen természeténél fogva keresi a társaságot, ugyanis a valahova tartozás rengeteg előnnyel járhat számunkra: új információkat szerezhetünk a környezetünkről, megismerhetjük mások véleményét, mely támpontot jelenthet a saját nézeteink formálásához, segítséget, támogatást kaphatunk társainktól, és nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat, mint egyedül.
önismeretA társas lét ezen előnyei az ősidőkben még hangsúlyosabbak voltak, mint manapság. Akkoriban akár a túlélésünk is múlhatott azon, hogy vannak-e társaink, akikre számíthatunk, ha baj van.
A szoros kötelékek megléte nem csak szükséges, de élvezetes is (gondoljunk csak a barátokkal közös szórakozásokra), hiányuk pedig bizonyítottan egészségromláshoz vezethet, hiszen azok akik, úgy érzik, hogy kiközösítik őket, számos olyan dolgot követnek el, ami rájuk és a közösségre is romboló hatású lehet (pl. drogfogyasztás, túlzott alkoholfogyasztás, agresszió).
A valahova tartozás tehát az a mély és alapvető hajtóerőnk, mely arra ösztönös bennünket, hogy társaságot keressünk, beilleszkedjünk és együttműködjünk másokkal életünk során.

 Kérdések:

– Melyek azok a csoportok, vagy közösségek, amelyek a legmeghatározóbbak voltak eddigi életed során?
– Milyen szerepekben voltál / vagy leggyakrabban ezekben a csoportokban?
– Miért pont ezek a csoportok lettek meghatározók számodra?

LifeLearning – Ami kimaradt az iskolából

 

 

Az 5 meghatározó társas motívum – 2.rész

2. rész – A megértés motívuma

önismeretKépzeljük el, hogy egy olyan társasjátékot játszunk, ahol a szabályok időről-időre megváltoznak, ráadásul a tudtunk nélkül, így meglehet, hogy azzal a lépéssel, ami az előbb még felettébb logikusnak tűnt, most pont az ellenkezőjét érjük el. Mit tennénk ebben a helyzetben?
Valószínűleg mindannyian arra törekednénk, hogy a lehető leghamarabb felismerjük az új szabály működését, és rájöjjünk az ok-okozati összefüggésekre.
Pontosan erről szól a megértés társas alapmotívuma is: válaszokat keres a miértekre.
Mi, emberek szeretjük, ha tisztában vagyunk vele, hogy mi miért történik körülöttünk, mert így tudjuk csak előre jelezni azt, hogy egyes tetteinknek, vagy viselkedésünknek mik lesznek a következményei. A megértés szükséglete nélkül olyan világban élnénk, ahol soha sem tudnánk, hogy mit szabad, és mit nem, ezzel pedig azon kívül, hogy veszélyeztetnénk a saját és társaink életét is, nagyon nagy bizonytalanság érzetet keltenénk magunkban nap, mint nap.
önismeretA megértés a kognitív jellegű motívuma tehát akkor érhető leginkább tetten, amikor megszokott életünkben valamilyen változás történik. Legyen szó a vonat lekéséséről, egy társunk indokolatlan gorombaságáról, vagy akár terrortámadásról, természeti katasztrófákról, kialakul bennünk az az igény, hogy megmagyarázzuk a történteket, ráadásul olyan, másokkal közös magyarázatot találjunk, ami nem bolygatja fel túlzottan eddigi elképzeléseinket a világ rendjéről.
A megértés motívuma tehát azzal, hogy befolyásolja azt, hogy miként értelmezzük mások viselkedését, egyúttal biztosítja számunkra a biztonságot és a világ konzisztenciájának érzését is.

Kérdések:

– Tudsz saját példát mondani arra, amikor tetten érted magadon a megértés alapmotívumának működését?
– Milyen helyzetekre jellemző ez leginkább a Te életedben?

 LifeLearning – Ami kimaradt az iskolából

 

Az 5 meghatározó társas motívum – 3.rész

3.rész – A kontroll motívuma

önismeretKépzeljük el, egy lázadó természetű kamasz fiút, aki mindenáron el szeretne menni aznap este bulizni a barátaival, de a szülei nem engedik, majd képzeljünk el egy idős embert, aki romló egészségi állapota miatt tolószékbe kényszerült, végül pedig egy olyan tehetséges fiatalt, akit a bőrszíne miatt nem vesznek fel az áhított munkahelyre.
Habár a három ember mind különböző élethelyzetben van, mégis ugyanazzal a domináns vággyal rendelkeznek: az életük feletti kontroll vágyával.
A saját életünkben megélt kontroll alapvető társas motívumunk, hiszen elemi igényünk van arra, hogy kompetensnek és hatékonynak érezzük magunkat a társas környezetükkel és saját magunkkal kapcsolatos dolgokban.
önismeretHa nincs kontrollunk az események felett, akkor teljesen mindegy, hogy mekkora erőfeszítésbe kerültek tetteink, nem leszünk érte meg jutalmazva, nem érezzük azt, hogy a véleményünk számítana és érdekli az embereket, és nem tudjuk elérni céljainkat, inkompetensenk érezzük magunkat, összességében tehát nem tudjuk kellőképpen irányítani életünket.
Pedig a kontroll szükséglete már egészen gyermekkortól velünk él, onnantól kezdve, hogy felfedeztük, sírással, vagy épp mosolygással hatást gyakorolhatunk szüleinkre, és elérhetjük, hogy észrevegyék, már nagyon éhesek vagyunk, vagy épp ideje lenne pelenkát cserélni. Csecsemőkorban az életünk feletti kontrollt csakis közvetetten tudtuk gyakorolni, felnőttként már több mindenben érezhetjük, hogy tetteink eredményesek, de mások hatása így sem zárható ki teljesen.
A kontroll motívuma és a megértés motívuma szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen mindketten kognitív jellegűek, tehát az információszerzésre, a gondolkodásra, a nézetekre és a problémamegoldásra hatnak.

 Kérdések:

 – Volt már olyan helyzet, amikor elveszítetted a kontrollt az események felett?
– Hogyan tudtad visszaszerezni?
– Mi segített akkor és mi hátráltatott?

 LifeLearning – Ami kimaradt az iskolából

 

 

Az 5 meghatározó társas motívum – 4.rész

4.rész – Az énfelnagyítás motívuma

önismeretKi ne szeretne kedves vagy szép lenni? Ki ne kívánná, ha az emberek okosnak és segítőkésznek tartanák? Ki ne vágyna arra, hogy valamiben különleges legyen? Valószínű, hogy nincs olyan, aki soha ne vágyott volna legalább valamelyik tulajdonságra a fentiek közül!
Ez pedig nem szégyellnivaló dolog, hiszen az énfelnagyítás motívuma mélyen gyökerező, és nagyon is emberi szükségletünk.
Az énfelnagyítás szükséglete, magába foglalja az önbecsülés fenntartására és az önmagunk fejlesztésére irányuló törekvéseinket.
Azt jelenti tehát, hogy minden ember alapjában véve pozitív érzéseket szeretne táplálni maga iránt, szeretné azt érezni, hogy mások szeretetreméltónak és jónak tartják, hogy megbecsülik képességeit, és vonzónak tartják személyiségét.
Ezért van az, hogy kivétel nélkül mindannyian felderülünk, ha pozitív visszajelzést hallunk magunkról, és hogy általában azoknak a társaságát keressük, a saját énképünkhöz (vagy ideálképünkhöz) hasonló pozitív képet tartanak fenn rólunk.
önismeretAz énfelnagyítás motívuma szemben a megértés és a kontroll motívumával érzelmi alapú, tehát az érzések és az érzelmek játszanak benne nagyobb szerepet a racionalitással szemben, aminek jó példája, hogy sokszor egy egyértelműen túlzó bók is megmelengeti a szívünket.
De vajon mi haszna van egy ilyen érzelmi alapú motívumnak az életünkben? Azok az emberek, akiknek alacsony az önbecsülésük, és szörnyű képük van önmagukról, még az olyan legalapvetőbb dolgokra sem eléggé motiváltak, mint hogy felkeljenek az ágyból, szembenézzenek a kihívásokkal, vagy eleget tegyenek a másokkal szembeni kötelességeiknek. Ha viszont kedvezőek az érzéseik önmaguk iránt, akkor eléggé optimisták lesznek ahhoz, hogy hasznos, és kellemes emberek és egyben csoporttagok legyenek.
Az viszont, hogy ki hogyan érzi magát sikeresnek és megbecsültnek, kultúránként, és emberenként is változó lehet: a nyugati kultúrákban jellemzőbb, hogy az emberek ezt úgy érik el, hogy kedvező fényben igyekeznek feltűnni, önmagukat előtérbe helyezve, míg a keleti társadalmakban gyakoribb, hogy másokat helyeznek előtérbe, igyekeznek szerények maradni, és arra törekszenek, hogy minél jobb csoporttagok lehessenek.

Kérdések:

– Mi az a 3 legfőbb tulajdonság, amivel mindenképp szeretnél rendelkezni?
– Melyik az a 3 tulajdonságod, amelyre a legbüszkébb vagy?
– Hány elismerést kaptál a mai nap során? Melyik volt közülük számodra a legfontosabb?
– Hány elismerést adtál Te ma másoknak?

LifeLearning – Ami kimaradt az iskolából

 

 

Az 5 meghatározó társas motívum – 5.rész

 5.rész – A bizalom motívuma

önismeretBizalom. Gyakran hallani ezt a szót, de mit jelent pontosan? Bízni valakiben valójában annyit tesz, hogy megadjuk a lehetőséget a másiknak arra, hogy hatással legyen az életünkre, annak ellenére, hogy tudjuk, ezzel sebezhetővé tesszük magunkat, mert hisszük azt, hogy a másik nem fog visszaélni a helyzettel.
Habár a bizalomhoz bátorságra van szükség, mégis mindannyian születésünktől kezdve magunkban hordozzuk a bizalomra való képességet.
Az emberek, ahogyan magukról is, a világról és embertársaikról is alapvetően jót feltételeznek. Hisznek abban, hogy a világ igazságos és biztonságos, és társaiktól is jóindulatra számítanak.
De mi ennek a haszna a mindennapi életünkben?
önismeretAz, hogy az összes többi társas alapmotívumhoz hasonlóan megkönnyíti a társainkkal való együttműködést, hatékonyabbá teszi a csoportot, és ezzel elősegíti az egyén túlélését. Gondoljunk csak arra, mi lett volna, ha őseink nem bíztak volna társaikban, és megették volna azt a gombát, amit mások mérgezőnek tartottak, vagy bemerészkedtek volna abba a barlangba melyben a többiek szerint medve lakott.
A bizalom jobbá teszi az életünket: az emberek ezáltal szeretetre méltónak tűnnek, és kedvelik egymást, jó okkal, hiszen a bizalomteli emberek gyakran maguk is bizalmat érdemelnek, nem valószínű, hogy csalnának, vagy lopnának. Azok az emberek, akik bíznak másokban, ráadásul társas kapcsolataikban is sikeresebbek, kevésbé gyanakvóak, bosszúállóak, vagy haragtartók, és kevésbé magányosak.
önismeretAz újszülött csecsemő jóléte teljes mértékben szülei gondoskodásának függvénye. Azok a gyermekek, akik ebben a sebezhető életkorban azt tapasztalták, hogy szüleik elérhetőek és segítőkészek, később könnyebben képesek egészséges kapcsolatok kialakítására, és nagyobb bizalmat táplálnak majd embertársaikkal szemben, mint azok a gyermekek, akiknek szüleik nem voltak fogékonyak igényeik kielégítésére, hiszen az ő életük első tanulsága az volt, hogy nem bízhatnak senkiben, csak saját magukban.
A bizalom társas motívuma tehát az énfelnagyításhoz hasonlóan érzelmi alapú. Abban segíti az embert, hogy beilleszkedjen a csoportba, hogy szoros kapcsolatokat hozzon létre, és hogy megfelelő módon tudjon kötődni szeretteihez.

 Kérdések:

– Ki az, akiben a legjobban bízol jelenleg az életedben?
– Ki az, aki szerinted a Te nevedet mondaná erre a kérdésre?
-Történt már olyan, hogy valakiben csalódtál, de rendbe hoztátok a kapcsolatotokat? Hogyan sikerült újra megbízni a másikban?

 LifeLearning – Ami kimaradt az iskolából