facebook

Optikai illúziók, érzéki csalódások (1.rész)

önismeret LifeLearningMegbízhatunk az észlelésben?

,,Julinak egyik este át kellett sétálnia egy parkon, ahol a környék kutyáit sétáltatták. Épp azt hallgatta, ahogy a távolban ugatnak az állatok, mikor észrevette, hogy egy nagy sötét árnyék kezd felé rohanni. Juli rettenetesen megrémült, és az villant át az agyán, hogy mindenképp el kell menekülnie az őt megtámadó kutya elől. Az állat azonban mintha eltűnt volna, és pár másodperc elteltével Juli rájött, hogy az, amit ő kutyának hitt a lámpafényben, valójában csak egy faág árnyéka volt, melyet a szél mozgatott.”

Az előzőhöz hasonló történet biztosan mindenkivel előfordult már, ugyanis gyakran megesik, hogy félrevezet bennünket az észlelésünk. De mire jó egyáltalán az észlelés, és megbízhatunk-e benne?
önismeret LifeLearningÉletünk minden másodpercben megszámlálhatatlanul sok inger ér bennünket, mi mégis képesek vagyunk arra, hogy színek, szagok, hangok és érzések káoszszerű sokasága helyett akár egy pillanat alatt értelmes egészként szemléljük a körülöttünk lévő világot. Ez a képesség pedig elengedhetetlen az életben maradáshoz, hiszen minden élőlényt végtelen sok megoldandó probléma elé állítja a környezete.
Egy nővény előtt álló gondok viszonylag egyszerűek: a megfelelő táptalaj és fény irányába való növekedés, az ember azonban ennél jóval bonyolultabb. Mi állandóan jövünk-megyünk, tárgyakat és szimbólumokat használunk, egymással kommunikálunk, mindezek alapján döntéseket hozunk, valamint terveket dolgozunk ki, és hajtunk végre. Hogyan vagyunk erre képesek?
önismeret LifeLearningMindehhez egy állandóan frissített környezeti modellre van szükségünk, vagyis a világ agyban leképzett reprezentációja. Egy ilyen modell létrehozásához, először be kell szereznünk a környezetünkből érkező információkat, majd valamilyen szervező el alapján a meglévő információkat koherens szerkezetbe kell rendeznünk. A szervező elvek olyan, a világ felépítésével kapcsolatos előfeltevések, melyeket tapasztalat útján szereztünk: pl. a banán általában sárga; ha valami kisebbnek látszik, valószínűleg távolabb van; vagy ha valaminek csőre van, az nagy eséllyel madár.
Fenti történetünk esetében is hasonlóképp alakult a folyamat: a beérkező ingerek (sötét, nagy árnyék) és az aktuális környezeti sajátosságok alapján (kutyák vannak a parkban), Juli észlelőrendszere arra a következtetésre jutott, hogy a közeledő árnyék nagy eséllyel egy kutya, így azonnal riasztott, Juli túlélésének érdekében, azonban később kiderült, hogy csak egy fa árnyékáról volt szó, így az észlelő rendszer látszólag hibázott.
Azonban mielőtt elhamarkodott következtetésre jutnánk, és megbízhatatlannak bélyegeznénk az észlelést, gondoljunk bele, vajon mikor járunk jobban: ha kutyának nézünk egy faágat, vagy ha faágnak egy kutyát!

önismeret LifeLearningMit gondolsz miért nem tökéletes az észlelés? Mire lehetnek jók a rendszerben az ilyen tökéletlenségek?

Cikksorozatunkat Mészáros Anna, pszichológus írta

Sorozatunk többi részéből további érdekességeket is megtudhatsz az észlelés és az érzéki csalódások világáról!

Kapcsolódó tréningünk: Önismereti és kapcsolati tudatosság tréning

 

Szerinted melyik autó a legnagyobb?

Optikai illúziók, érzéki csalódások – 2.rész
Óriások és törpék

Nézd meg jól a képet! Szerinted melyik autó a legnagyobb?

thecarsA képen úgy tűnik, mintha három különböző méretű autó állna az út szélén, melyek közül a legtávolabbi a legméretesebb. Az igazság viszont az, hogy az autók ugyanakkorák. Ha elsőre hihetetlennek tűnik, nyugodtan vegyétek elő a centit!
Azt, hogy miért olyan nehéz az agyunknak elhinnie, hogy a három autó mérete megegyezik, a Ponzo-illúzió magyarázza. Az illúzió, mely Mario Ponzo olasz pszichológusról kapta a nevét, azon a tényen alapszik, miszerint csupán a távolban összefutó vonalak látványa is térérzetet kelt bennünk, és úgy látjuk, mintha sínek, vagy út lennének a képen.
Ez a rajzolt, vagy festett képekkel is így van, nem beszélve a fényképről, melyek esetében egyértelműnek vesszük, hogy a képen látható tárgyak térben helyezkednek el. Ezek után kerül csapdába az észlelésünk!
Tapasztalataink során megszoktuk, hogy azok a tárgyak, melyek távolabb vannak, kisebbnek tűnnek, mint azok, melyek közelebb helyezkednek el hozzánk. A képen viszont az autók mérete megegyezik, így logikusan arra a következtetésre jutunk, hogy az autók közül a legtávolabbi minden bizonnyal nagyobb, mint a többi.
Mindez a másodperc törtrésze alatt, tudattalanul zajlik le agyunkban, és olyan erősen élnek bennünk a térérzékeléssel kapcsolatos tapasztalataink, hogy a méricskélés és a racionális belátás ellenére is óriásinak érezzük a legtávolabbi, és törpének a legközelebbi autót.

 Az optikai illúziókról, érzéki csalódásokról szóló többi írásunkat itt találod.

Tetszik, vagy nem tetszik?

Optikai illúziók, érzéki csalódások – 3.rész

Vess egy pillantást a képre! Mit látsz?

önismeret LifeLearningElső ránézésre sokan azt gondolhatják, hogy a képen egy csinos nő van, bájos arccal és mandulaszemekkel. De vajon mi történik, ha megfordítjuk a képet? Már nem is annyira csinos, nem igaz?

Jobban megszemlélve észrevehető, hogy a fejjel lefelé fordított arcon a szemek, az orr és a száj eredeti állásukban találhatóak meg, mely így meglehetősen előnytelen külsőt eredményez.
Az arcok az észlelésben a vizuális ingerek között különleges jelentőséggel bírnak, így gyorsabban ismerjük fel őket, mint más tárgyakat, vagy absztrakt vizuális ingereket. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az arcok felismerése (legyen az ismerős, vagy ismeretlen) az evolúció során nagy előnyt jelentett a mindennapi életben, másrészt pedig annak, hogy minden nap számtalanszor találkozunk velük, így hozzászoktunk látványukhoz.
Ez a helyzet azonban más: fejjel lefelé fordított arcokkal ritkán akad dolgunk, így nem szoktunk hozzá, hogy hogyan is kell kinézniük, ráadásul az átlagos arcok elménkben élő képe olyan erős, hogy felszínes szemlélés közben nem tűnnek fel a furcsaságok.
Az agyunk tehát jól megtréfált minket, így ha ez alapján választanánk magunknak párt, bizony nagy bajban lennénk!

  Az optikai illúziókról, érzéki csalódásokról szóló többi írásunkat itt találod.

Hány háromszöget látsz a képen?

Optikai illúziók, érzéki csalódások – 4.rész

A háromszög, ami nem létezik?

önismeret LifeLearning

Ha egy társaságban feltennénk azt a kérdést, hogy hány háromszöget látnak ezen a képen, bizonyára sokféle választ kapnánk. Lennének olyanok, akik szerint 1, mások szerint 2 háromszög látható a képen, megint mások 4-re vagy épp 6-ra esküdnének. A kérdés kulcsát valójában egy olyan fehér háromszög adja, mely nem is létezik.

A magyar származású, olasz pszichológusról, Gaetano Kanizsáról elnevezett Kanizsa-háromszög oldalait 3 illuzórikus kontúr adja. A háromszög oldalai nincsenek megrajzolva, de a többi alakzat formájából és elhelyezkedéséből mégis arra következtetünk, hogy a fehér háromszög létezik.

A Kanizsa- háromszög látszólagos kontúrjainak magyarázatával több elmélet is foglalkozott. Az egyik a Gestalt-elmélet, mely szerint az agynak szükséglete az, hogy a részingerekből teljes képet hozzon létre, és így ismert, egyszerű tárgyakat lásson különálló értelmetlen formák halmaza helyett. A másik megközelítés az evolúciós pszichológia elmélete hasonlóra jutott, de hozzátette evolúciós elképzelését. Eszerint azért volt fontos, hogy a vizuális elemekből formákat és éleket lássunk, mert ez a térbeli eligazodás alapját jelenti, amire elengedhetetlenül szükségünk volt a túlélés érdekében.

Így vagyunk képesek arra, hogy kirakós játékhoz hasonlóan a látszólag értelmetlen alakokat és a szimbólumokat összerakjuk, és megalkossuk azt, ami hihető, akkor is, ha nincs ott.

 Az optikai illúziókról, érzéki csalódásokról szóló többi írásunkat itt találod.

 

 

Mit látsz a képen?

Optikai illúziók, érzéki csalódások – 5.rész

Mit látsz a képen? Biztos, hogy spirál?

önismeret LifeLearningHa végigköveted a vonalakat, akkor látható, hogy a képen valójában szabályos körök vannak.
Ez az úgynevezett ,,hamis spirál” , vagy Fraser – illúzió, melyet Sir James Fraser (1863 – 1936) brit pszichológus írt le először. Az, hogy spirálnak észleljük őket, csak optikai illúzió a ferde elemek szabályos sorozatának köszönhetően, melyek egy sodort zsinórhoz hasonlítanak.  
Az illúzió azonban olyan erős, hogy a vonalak végigkövetése is nehéz feladat tud lenni, az agyunk ugyanis nem akarja elhinni, hogy a látszat ellenére nem spirálról van szó!

 Az optikai illúziókról, érzéki csalódásokról szóló többi írásunkat itt találod.