facebook

Blog

Pintér Zoltán: Karácsonyi ajándék kutyáinktól

LifeLearning blogMilan Kundera A Lét elviselhetetlen könnyűsége című művében elmélkedik a kutyák és az emberek közötti fő különbségről.  Szerinte a legfontosabb, hogy négylábú társaink vágynak az ismétlődésre. Soha nem mondják: „Ide figyelj, unom már, hogy mindennap a pofámban hozzam haza a kiflit. Nem tudsz nekem kitalálni valami újat?”
A boldogság szerinte az ismétlődés utáni vágy és míg a kutyaidő körbe-körbe forog, addig az emberi idő egyenes vonalon halad előre. Éppen ezért – Kundera szerint – az ember soha nem lehet boldog.
Bármennyire szeretem a cseh író eszmefuttatásait, ezúttal vonakodom befogadni. Imádom a kutyákat, de azért mégis furán hangzik, hogy tőlük kéne tanulnunk az életet?
Hogy a végére járjak, elkezdek játszani a gondolattal: milyen lenne kutyaként élni? Mit jelent ez az ismétlődés, ami Kundera szerint a kutyalét lényege, mi emberek viszont szép lassan mindig megununk?
Gyors képzeletbeli metamorfózison megyek át és máris négylábúként ugrándozom egy szép ház tágas kertjében. (Tudom, tudom, lehetnék lakótelepi kutya is, de ha már ez egy álom, hadd álmodjam úgy, ahogy számomra kedves.) Egész nap itt vagyok a kertben, néha csak szunyókálok, támasztom a fejem, néha azonban nagy események történnek! Üzengetünk a szomszéd kutyákkal, elkergetek egy pimasz macskát és jól megugatom a zöldruhást, aki mindig megáll megpiszkálni a kerítésünket! Most azonban közeledik az este… Ilyenkor szokott hazajönni a gazdi! Alig várom…most jön, hallom, érzem…nem, ez még nem ő….jajj, mikor jön már…semmire nem bírok figyelni!
Megérkezett itt van! Boldogság! Minden mennyiségben! El is mondom neki, ahogy csak tudom: ugrálással, ugatással, farok csóválással, nyalogatással…azt hiszem érti.
Ha kutya vagyok, ezt csinálom hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, minden egyes nap, amikor csak tehetem. Változik az örömöm? Egy cseppet sem. Paradicsomi lét minden nap.
Átélhetem ugyanezt emberként? Kundera szerint nem. Én azért egy kicsit vitatkozom vele. LifeLearning blogElég körülnéznem, itt a Karácsony! Évről évre ugyanaz, mégis gyönyörű, meghitt és szeretetteljes számomra. Eszembe jutnak szülinapok, évfordulók…hmm…nem könnyű érvelnem. Felfedezek ismétlődést, de valahogy mégsem hasonlítható ahhoz, amit az előbb kutyabőrben megéltem. Mégiscsak igaza lenne Kunderának? Nem tudunk ugyanúgy örülni az ismétlődéseknek?
Nehéz belenyugodnom. Mit tudnak a kutyák, amit mi nem? Hogyan tudnak újra és újra így örülni, körbe és körbe forogva az idő és az öröm kerekén. Ismét kutyává válok, hátha megfejtem:
Már a gazdim mellett vagyok. Egyre jobban próbálok elmerülni ebben a világban, amikor egyszer csak feltűnik valami. Nincsenek bennem kétségek! Nincs bennem bizonytalanság! Nem hiányol belőlem semmit és én sem hiányolok belőle semmit. Nem várja el tőlem azt, ami nem vagyok, és én sem várok tőle olyat, ami nem ő. Elfogadja kutya világomat és én is az övét. Nem játszmázunk, nem várunk el, nem kritizálunk, csak adjuk magunkat tisztán és egyértelműen. Ahogy vagyunk. Akik vagyunk.
Ez a kutya világa. Újra és újra. Körbe és körbe. Kezdem érteni az örömét. Ismétlődés utáni vágyát. Kezdem kibontogatni kutyáink ajándékát…
Kunderának igaza van-e abban, hogy az ember erre nem képes? Nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy a Karácsony az egyik legjobb időszak arra, hogy próbára tegyük az elméletét.

Boldog, örömteli, békés és egy kicsit kutyás Karácsonyt Mindenkinek!

Ha szeretnél minél hamarabb értesülni legfrissebb írásainkról, lájkold facebook oldalunkat:
https://www.facebook.com/lifelearning.hu

Ehhez a cikkhez eddig nem érkezett hozzászólás

Hozzászólás írása