facebook

Blog

Pintér Zoltán: Mit tanultam egy csokitól…

Pintér Zoltán Mit tanultam egy csokitól LifeLearning blog„Nem tudjuk még mi hajt, a boldogság vagy a keserűség” – hallom Demjén sorait A szabadság vándorai című dalában. Bármikor és bárhol hallom, megszólítja bennem a „filozófust”.
Legutóbb épp csokit ettem, amikor felcsendült az ismerős dallam. Mosolyogva kezdtem el játszadozni a gondolattal: most éppen a boldogság hajt vagy a keserűség? Mintha nem csak csoki fajtából lenne sokféle (ahogy Gombóc Artúrtól rég megtanultuk), hanem minimum kétféle csoki evés is létezne. Amikor a boldogság hajtja, meg amikor a keserűség…
Játszom tovább. Könyvet olvasok. Ez is lehet kétféle? Élvezetből teszem, vagy annak a kényszere hajt, hogy mindenképp valami hasznosat kell tennem? Hmmm.. Vagy amikor késő este a számítógép előtt ülök és dolgozom. Valamiért dolgozom, vagy valamit szeretnék elkerülni, eltompítani?
A végtelenségig lehet ezt játszani: megosztok valamit a facebookon. A boldogság hajt, vagy a keserűség? Beszélgetek, mondok valamit, valamiről vagy valakiről. Mi mondatja velem ezeket a szavakat? Vásárolom, eszem, iszom, döntéseket hozok, konfliktusba keveredem, ölelkezem… valamiért teszem, vagy valami ellen?
Itt ülök a gépem előtt, blogot írok… a boldogság hajt, vagy a keserűség?
Minden tettem más és más, attól függően, hogy melyik adja hozzá az üzemanyagot.
Izgalmas játék ez, de ijesztő is. Ahogy egyik résztvevőm egyszer megfogalmazta: „Mi van, ha észreveszem, hogy a keserűség hajtja tetteim jelentős részét? Ugyanolyan, mintha kiderülne a házról, amit évek óta építettem, hogy hibás alapokon áll…”
Ez valóban félelmetes. Akkor meg miért is kéne ezt feszegetnem?
Ahogy ezen elmélkedem, az olvadozó csoki ízei erősödnek fel bennem. Ismét mosolyogni kezdek. Mintha a csoki az ízek nyelvén válaszolna kérdésemre: ha keserűségből eszem a csokit, nincs íz. Kényszer van és tehetetlenség. Valami ellen eszem, mint egy fájdalomcsillapítót, ami eltünteti a fájdalmat, de nem okoz örömet.Pintér Zoltán Mit tanultam egy csokitól LifeLearning blog
Ha pedig a boldogság hajtja, amikor a csokiba harapok? Akkor szabad vagyok! Élvezem az ízeit és átadom magam érzékeim szárnyalásának.
Ez a különbség a kétféle evés, a kétféle munka, a kétféle írás, kétféle ÉLET között, attól függően, hogy mi a hajtóereje. Egyikben tehetetlenség van, a másikban szabadság.
Talán nem véletlenül kapta a dal „A Szabadság vándorai” címet…

Ha szeretnél minél hamarabb értesülni legfrissebb írásainkról, lájkold facebook oldalunkat: https://www.facebook.com/lifelearning.hu

Ehhez a cikkhez eddig nem érkezett hozzászólás

Hozzászólás írása