facebook

Blog

Pintér Zoltán: Szótlan tettekről és tétlen szavakról

LifeLearning blog„Amikor a tettek beszélnek, szavakra nincs szükség.” – kerül elém az afrikai közmondás. Legtöbbször könnyedén túllendülök egy ilyen gondolaton, annyira nyilvánvaló igazságnak tűnik. Most azonban nem. Az elmúlt napokban sok olyan élmény ért, amelyek érzékenyebbé tettek erre a kinyilatkoztatásra.
Mintha lépten-nyomon a szavakra való éhséggel találkoznék: Lányokkal, aszonyokkal, akik arra panaszkodnak, hogy barátjuk, férjük nem mondják ki érzéseiket: „Tudom, hogy fontos vagyok neki, de miért nem mondja soha?! Olyan nehéz lenne egyszer kimondania, hogy szeret vagy hiányzom neki?!” Beosztottakkal, akik várják, vágyják vezetőjük elismerését, de leginkább csak akkor kapnak figyelmet, ha valamit elhibáznak. Na és persze férfiakkal, akik – bár vonakodva vallják be – szívesen zsebelnének be gyakrabban dicséretet barátnőjüktől, feleségüktől, aktuális hőstetteikért a nagyvilágban.
Akkor most hogy is van ez a tettekkel és a szavakkal? Játékos részem tör előre: Mi lenne, ha gondolatban rendeznénk egy versenyt közöttük? Egyik pályán a Tettek versenyzője áll rajthoz, másikon már a Szavak képviselője melegít. Felkészülni, kész, rajt!LifeLearning blog
A Tett szinte kirobban a startvonalról. Sok-sok közmondás, idézet, történet repíti szédületes sebességre. “Ezer szó sem hagy az emberben olyan mély nyomot, mint egyetlen tett.” – mondja Henrik Ibsen, aki pedig mestere volt a szavaknak. „A tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak.” – mondja a közmondás. További lendületet kap, ahogy Kőrösi Csoma Sándor egyik emlékezetes történetére gondolok: ázsiai útján egyszer hosszasan megállt, nézte a körülötte lévő sok-sok hindut, buddhistát, dzsainistát, szikhet, majd felkiáltva annyit mondott: „Jé, mennyi keresztény!”. Tetteikben, nem a szavaikkal.
Persze fordított előjelű példával is találkozhatunk a „környéken”, ami tovább erősíti a Tettek versenyzőjét: Thaiföldön járva találkoztam olyan buddhista szerzetessel, aki minden héten lottózott. Várta a nagy nyereményt. Miért lépett be szerzetesnek? Mert a közösség eltartja őket, így a lottó nyereményig szerényen, de munka nélkül meg tudta húzni magát…
Mit érnek az ő szavai?
Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben. Jócskán elhúzott a Tett.
A Szavak versenyzője eközben még csak a rajtvonalról próbál lendületet venni. A nagy hátrányból sem adja fel, ezért bedobja csodafegyverét: a gyilkos szavakat. Melyek megfelelő helyen, megfelelő időben ölni tudnak. Nem fizikailag, lelkileg. (De talán szép lassan fizikailag is. )
Egy film élményem jut eszembe erről. A Good Will Hunting egyik emlékezetes jelenete, melyben a lány (Minnie Driver) kétségbeesetten állítja falhoz barátját (Matt Damon): „De ha te nem szeretsz, akkor mondd meg!” A fiú a szemébe néz és a penge hidegségével mondja ki: „Nem szeretlek.” A lány összeomlik…
Talán az egyik legkegyetlenebb dolog, ami valaha történhet velünk az életben.
A Tettek versenyzője azonban csak flegmán mosolyog. Erre ő is képes. Az ő fegyver arzenáljában is ott sorakozik a szeretet megvonásának vagy megtagadásának képessége.
Nem változik köztük a távolság.
Kimondatlan szavaim jutnak eszembe. Amiket kimondhattam volna, de nem tettem és ezt később megbántam. Na és persze néhány kimondott is feldereng. Amiket meg nem kellett volna…
Ezzel sem változik azonban a távolság.
Ekkor a szavak versenyzője nagy lépésre szánja el magát. Most vagy soha! Régi barátját, az irodalmat hívja segítségül. Általam gyakran idézett mű egyik jelenete tör elő emlékeimből. Balázs Béla – A három hűséges királyleány. Főszerepben Suryakanta király, aki csak a tettek nyelvén beszél. LifeLearning blog
Egy alkalommal miniszterével, Razakosával az erdőben járva meglátja, ahogy egy nagy fekete kígyó egy nyulat próbál megenni. Megragadja a kígyót és megmenti a nyulat. A kígyó kétségbeesetten fordul hozzá és elmondja, hogy a nyúl az éhhalál elől lett volna az utolsó menekvése. Harminc napja nem evett.
Suryakanta mivel felel? Természetesen tettel. Szavak nélkül: „..kihúzta tőrét és izmos barna karjából kanyarintott egy darabot, és azt odadobta a kígyó elé. Hanem a kígyó nem nyúlt utána.
Meghalt – mondta Razakosa. – Nem mondtad, hogy segíteni akarsz rajta, hát eleresztette életét, mert nem tudta, mire várjon még tovább szenvedve.”
Suryakantát kegyetlenül megbünteti Ganesa a szótlanságáért: „letépi lelke virágát” és ezzel visszataszítja az inkarnációk fájdalmas körforgásába.
Hmmm….kezdem érteni. Köszönöm Balázs Bélának ezt a tanítást is! Nincs, nem lehet semmilyen verseny a Szavak és a Tettek között. Egy csapatban játszanak.
Mit érnek a szavak tettek nélkül? Mit érnek a tettek szavak nélkül? Egy biztos, egymás nélkül sokkal kevesebbet.
Csak az ÉS kötheti őket össze, nem a VAGY.

Ha szeretnél minél hamarabb értesülni legfrissebb írásainkról, lájkold facebook oldalunkat:
https://www.facebook.com/lifelearning.hu

 

Ehhez a cikkhez eddig nem érkezett hozzászólás

Hozzászólás írása