facebook

Tanulj velünk az életről

Optikai illúziók, érzéki csalódások (1.rész)

önismeret LifeLearningMegbízhatunk az észlelésben?

,,Julinak egyik este át kellett sétálnia egy parkon, ahol a környék kutyáit sétáltatták. Épp azt hallgatta, ahogy a távolban ugatnak az állatok, mikor észrevette, hogy egy nagy sötét árnyék kezd felé rohanni. Juli rettenetesen megrémült, és az villant át az agyán, hogy mindenképp el kell menekülnie az őt megtámadó kutya elől. Az állat azonban mintha eltűnt volna, és pár másodperc elteltével Juli rájött, hogy az, amit ő kutyának hitt a lámpafényben, valójában csak egy faág árnyéka volt, melyet a szél mozgatott.”

Az előzőhöz hasonló történet biztosan mindenkivel előfordult már, ugyanis gyakran megesik, hogy félrevezet bennünket az észlelésünk. De mire jó egyáltalán az észlelés, és megbízhatunk-e benne?
önismeret LifeLearningÉletünk minden másodpercben megszámlálhatatlanul sok inger ér bennünket, mi mégis képesek vagyunk arra, hogy színek, szagok, hangok és érzések káoszszerű sokasága helyett akár egy pillanat alatt értelmes egészként szemléljük a körülöttünk lévő világot. Ez a képesség pedig elengedhetetlen az életben maradáshoz, hiszen minden élőlényt végtelen sok megoldandó probléma elé állítja a környezete.
Egy nővény előtt álló gondok viszonylag egyszerűek: a megfelelő táptalaj és fény irányába való növekedés, az ember azonban ennél jóval bonyolultabb. Mi állandóan jövünk-megyünk, tárgyakat és szimbólumokat használunk, egymással kommunikálunk, mindezek alapján döntéseket hozunk, valamint terveket dolgozunk ki, és hajtunk végre. Hogyan vagyunk erre képesek?
önismeret LifeLearningMindehhez egy állandóan frissített környezeti modellre van szükségünk, vagyis a világ agyban leképzett reprezentációja. Egy ilyen modell létrehozásához, először be kell szereznünk a környezetünkből érkező információkat, majd valamilyen szervező el alapján a meglévő információkat koherens szerkezetbe kell rendeznünk. A szervező elvek olyan, a világ felépítésével kapcsolatos előfeltevések, melyeket tapasztalat útján szereztünk: pl. a banán általában sárga; ha valami kisebbnek látszik, valószínűleg távolabb van; vagy ha valaminek csőre van, az nagy eséllyel madár.
Fenti történetünk esetében is hasonlóképp alakult a folyamat: a beérkező ingerek (sötét, nagy árnyék) és az aktuális környezeti sajátosságok alapján (kutyák vannak a parkban), Juli észlelőrendszere arra a következtetésre jutott, hogy a közeledő árnyék nagy eséllyel egy kutya, így azonnal riasztott, Juli túlélésének érdekében, azonban később kiderült, hogy csak egy fa árnyékáról volt szó, így az észlelő rendszer látszólag hibázott.
Azonban mielőtt elhamarkodott következtetésre jutnánk, és megbízhatatlannak bélyegeznénk az észlelést, gondoljunk bele, vajon mikor járunk jobban: ha kutyának nézünk egy faágat, vagy ha faágnak egy kutyát!

önismeret LifeLearningMit gondolsz miért nem tökéletes az észlelés? Mire lehetnek jók a rendszerben az ilyen tökéletlenségek?

Cikksorozatunkat Mészáros Anna, pszichológus írta

Sorozatunk többi részéből további érdekességeket is megtudhatsz az észlelés és az érzéki csalódások világáról!

Kapcsolódó tréningünk: Önismereti és kapcsolati tudatosság tréning

 

Szerinted melyik autó a legnagyobb?

Optikai illúziók, érzéki csalódások – 2.rész
Óriások és törpék

Nézd meg jól a képet! Szerinted melyik autó a legnagyobb?

thecarsA képen úgy tűnik, mintha három különböző méretű autó állna az út szélén, melyek közül a legtávolabbi a legméretesebb. Az igazság viszont az, hogy az autók ugyanakkorák. Ha elsőre hihetetlennek tűnik, nyugodtan vegyétek elő a centit!
Azt, hogy miért olyan nehéz az agyunknak elhinnie, hogy a három autó mérete megegyezik, a Ponzo-illúzió magyarázza. Az illúzió, mely Mario Ponzo olasz pszichológusról kapta a nevét, azon a tényen alapszik, miszerint csupán a távolban összefutó vonalak látványa is térérzetet kelt bennünk, és úgy látjuk, mintha sínek, vagy út lennének a képen.
Ez a rajzolt, vagy festett képekkel is így van, nem beszélve a fényképről, melyek esetében egyértelműnek vesszük, hogy a képen látható tárgyak térben helyezkednek el. Ezek után kerül csapdába az észlelésünk!
Tapasztalataink során megszoktuk, hogy azok a tárgyak, melyek távolabb vannak, kisebbnek tűnnek, mint azok, melyek közelebb helyezkednek el hozzánk. A képen viszont az autók mérete megegyezik, így logikusan arra a következtetésre jutunk, hogy az autók közül a legtávolabbi minden bizonnyal nagyobb, mint a többi.
Mindez a másodperc törtrésze alatt, tudattalanul zajlik le agyunkban, és olyan erősen élnek bennünk a térérzékeléssel kapcsolatos tapasztalataink, hogy a méricskélés és a racionális belátás ellenére is óriásinak érezzük a legtávolabbi, és törpének a legközelebbi autót.

 Az optikai illúziókról, érzéki csalódásokról szóló többi írásunkat itt találod.

Tetszik, vagy nem tetszik?

Optikai illúziók, érzéki csalódások – 3.rész

Vess egy pillantást a képre! Mit látsz?

önismeret LifeLearningElső ránézésre sokan azt gondolhatják, hogy a képen egy csinos nő van, bájos arccal és mandulaszemekkel. De vajon mi történik, ha megfordítjuk a képet? Már nem is annyira csinos, nem igaz?

Jobban megszemlélve észrevehető, hogy a fejjel lefelé fordított arcon a szemek, az orr és a száj eredeti állásukban találhatóak meg, mely így meglehetősen előnytelen külsőt eredményez.
Az arcok az észlelésben a vizuális ingerek között különleges jelentőséggel bírnak, így gyorsabban ismerjük fel őket, mint más tárgyakat, vagy absztrakt vizuális ingereket. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az arcok felismerése (legyen az ismerős, vagy ismeretlen) az evolúció során nagy előnyt jelentett a mindennapi életben, másrészt pedig annak, hogy minden nap számtalanszor találkozunk velük, így hozzászoktunk látványukhoz.
Ez a helyzet azonban más: fejjel lefelé fordított arcokkal ritkán akad dolgunk, így nem szoktunk hozzá, hogy hogyan is kell kinézniük, ráadásul az átlagos arcok elménkben élő képe olyan erős, hogy felszínes szemlélés közben nem tűnnek fel a furcsaságok.
Az agyunk tehát jól megtréfált minket, így ha ez alapján választanánk magunknak párt, bizony nagy bajban lennénk!

  Az optikai illúziókról, érzéki csalódásokról szóló többi írásunkat itt találod.

Hány háromszöget látsz a képen?

Optikai illúziók, érzéki csalódások – 4.rész

A háromszög, ami nem létezik?

önismeret LifeLearning

Ha egy társaságban feltennénk azt a kérdést, hogy hány háromszöget látnak ezen a képen, bizonyára sokféle választ kapnánk. Lennének olyanok, akik szerint 1, mások szerint 2 háromszög látható a képen, megint mások 4-re vagy épp 6-ra esküdnének. A kérdés kulcsát valójában egy olyan fehér háromszög adja, mely nem is létezik.

A magyar származású, olasz pszichológusról, Gaetano Kanizsáról elnevezett Kanizsa-háromszög oldalait 3 illuzórikus kontúr adja. A háromszög oldalai nincsenek megrajzolva, de a többi alakzat formájából és elhelyezkedéséből mégis arra következtetünk, hogy a fehér háromszög létezik.

A Kanizsa- háromszög látszólagos kontúrjainak magyarázatával több elmélet is foglalkozott. Az egyik a Gestalt-elmélet, mely szerint az agynak szükséglete az, hogy a részingerekből teljes képet hozzon létre, és így ismert, egyszerű tárgyakat lásson különálló értelmetlen formák halmaza helyett. A másik megközelítés az evolúciós pszichológia elmélete hasonlóra jutott, de hozzátette evolúciós elképzelését. Eszerint azért volt fontos, hogy a vizuális elemekből formákat és éleket lássunk, mert ez a térbeli eligazodás alapját jelenti, amire elengedhetetlenül szükségünk volt a túlélés érdekében.

Így vagyunk képesek arra, hogy kirakós játékhoz hasonlóan a látszólag értelmetlen alakokat és a szimbólumokat összerakjuk, és megalkossuk azt, ami hihető, akkor is, ha nincs ott.

 Az optikai illúziókról, érzéki csalódásokról szóló többi írásunkat itt találod.

 

 

Mit látsz a képen?

Optikai illúziók, érzéki csalódások – 5.rész

Mit látsz a képen? Biztos, hogy spirál?

önismeret LifeLearningHa végigköveted a vonalakat, akkor látható, hogy a képen valójában szabályos körök vannak.
Ez az úgynevezett ,,hamis spirál” , vagy Fraser – illúzió, melyet Sir James Fraser (1863 – 1936) brit pszichológus írt le először. Az, hogy spirálnak észleljük őket, csak optikai illúzió a ferde elemek szabályos sorozatának köszönhetően, melyek egy sodort zsinórhoz hasonlítanak.  
Az illúzió azonban olyan erős, hogy a vonalak végigkövetése is nehéz feladat tud lenni, az agyunk ugyanis nem akarja elhinni, hogy a látszat ellenére nem spirálról van szó!

 Az optikai illúziókról, érzéki csalódásokról szóló többi írásunkat itt találod.

 

Sorskönyvi előírások – Bevezetés

lifelearning kommunikációIgaz lenne, hogy már gyerekkorban megírjuk életünk történetét?
,,Légy jó gyerek!” – Sokszor hallottuk e szavakat kisgyerekként szüleinktől, a tanító nénitől, vagy épp a ritkán látott nagynénitől, s egy idő után megtanultuk, hogy a helyzettől függően mit is várnak el tőlünk a felnőttek: pl. hogy ne hintázzunk a széken, hogy együk meg a brokkolit, vagy épp hogy köszönjünk illedelmesen az ismeretlen felnőtteknek is. De valóban csak ennyit jelentene jó gyereknek lenni? A tranzakcióanalízis elméletét megalkotó Eric Berne szerint korántsem!
Berne elmélete szerint a szüleink viselkedése és az általuk felállított tudatos és nem tudatos szabályok, előre meghatározzák azt, hogy hogyan alakul az életünk, milyen sors vár ránk. A szüleinktől ugyanis nem csak a bili használatát, a magunkról való gondoskodást, és az illemszabályokat tanuljuk meg!
önismeret LifeLearningAz alapján, hogy a gyerekkorunkban mit szajkóztak nekünk szüleink, milyen verbális és nem verbális üzeneteket kaptunk (tiltások, elismerések, felszólítások formájában), képet kaptunk arról, hogy milyen a világ és milyenek vagyunk mi magunk, ebből pedig következtetéseket vonhattunk le arra nézve, hogy hogyan lehetünk ,,jó gyerekek”, vagyis hogyan biztosíthatjuk a körülöttünk lévők szeretetét, és hogyan maradhatunk meg ezen a világon.
Képzeljük el, hogy Peti az ötödik gyerekként születik a családba. Szülei folyamatosan időhiányban szenvednek, mivel rengeteget dolgoznak, s habár nagyon szeretik Petit, és igyekeznek rá is sokat figyelni, valahol mélyen már alig várják, hogy felcseperedjen. Peti így gyerekkorában azt tapasztalja meg, hogy akkor elégedettek vele a szülei, ha ő mindenben korát megelőzve halad: hamar megtanul járni, beszélni, és már egészen kis korától kezdve önálló. Mivel Peti gyerekként ezt tapasztalta meg a világról, ezért később felnőttként is hasonlóképp fogja élni életét, vagyis olyan ember lesz, akinek az idő nagyon sokat számít az életében, és aki nem kér a segítségből, mert mindent önállóan, a lehető leggyorsabban szeretne megoldani.
önismeret LifeLearningAz életünk történetét, vagyis saját sorskönyvünket, Berne szerint már gyerekkorunkban megírjuk, hiszen kb. 6 éves korunkra meg is szilárdulnak bennünk a szüleinktől eltanult viselkedések és előírások, melyek az évek múlásával nálunk is újra és újra megjelennek, így tudattalanul befolyásolják életünk történetét.
A tranzakcióanalízissel foglalkozó pszichológusok 5 olyan gyakori sorskönyvi előírást azonosítottak, melyek irányítják tetteinket a későbbi életünk során, s melyeket egy kis ráhangolódással bárki könnyen azonosíthat magában. Gondolj vissza arra, hogy a gyermekkorodban szüleid szemében mikor voltál ,,jó gyerek”! Milyen elvárásokat állítottak a viselkedéseddel szemben? Voltak olyan szabályok, melyekre gyakran figyelmeztettek? Van olyan élethelyzet, amely gyerekkorod óta újra-és újra visszatérő elem az életedben?

Ha szeretnéd megtudni, hogy a Te döntéseidet mely sorskönyvi előírás határozza meg, olvasd el a Sorskönyvi előírások című sorozatunkat, melyet itt találsz.

Mészáros Anna pszichológus

Kapcsolódó tréningünk: Önismereti és Kapcsolati Tudatosság tréning

Sorskönyvi előírások – 1.rész: “Légy tökéletes!”

önismeret LifeLearningA tranzakcióanalízissel foglalkozó pszichológusok 5 olyan gyakori, gyermekkorban kialakult sorskönyvi előírást azonosítottak, melyek később felnőttként befolyással vannak életünkre. Lássuk melyek ezek!
Szinte biztos, hogy mindannyiunk ismeretségi körében van legalább egy olyan ember, aki kérlelhetetlenül perfekcionista. Ha úgy gondolnánk, hogy nincs, akkor lehetséges, hogy épp mi vagyunk azok! :-)
De milyen is egy perfekcionista, és miért olyan amilyen? Ők azok, akik mindig mindenben a tökéletességre törekednek. A munkahelyükön a maximumot nyújtják, a nyelvtudásuk hibátlan, az otthonuk rendezett, a sportban kitartóak, a gyerekeik eminens tanulók, s ha mindez nem lenne elég, a magánéletük is maga a megtestesült harmónia. Számukra ugyanis a maximum a minimum. Azonban ne dőljünk be a látszatnak, ők is emberek, és nekik is vannak gyengeségeik!
önismeret LifeLearningA legtöbb esetben a perfekcionisták a tökéletességre való törekvést már gyermekkorukban magukba szívták. A szüleik – sokszor maguk is perfekcionistaként – arra nevelték őket, hogy ha valamit csinálnak, akkor azt csinálják igazán jól. A hibázás tilos volt, bármilyen apró tökéletlenségről is legyen szó. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem szerették gyermeküket! Dehogynem, sőt sokszor pont azért várták el tőle a legjobbat, hiszen úgy gondolták, így indul majd a legjobb esélyekkel az életben.
A szülők életszemlélete, viselkedése, a tudatos, és nem tudatos szabályai és elvárásai hatására a perfekcionisták azt tanulták meg, hogy a világ szemében ők akkor fogadhatóak el igazán, ha tökéletesek. Akiknek ez a sorskönyvi előírásuk, folyamatosan attól tartanak, hogy valamikor hibáznak, ugyanis úgy érzik, ezzel azt kockáztatják meg, hogy érdektelen, felületes embernek tartják majd őket, ami nem elfogadható, így egyenlő a megsemmisüléssel.
lifelearning kommunikációMivel gyermekként ezt tapasztalták meg a világról, így felnőttként is arra törekednek, hogy ezen elveknek megfeleljenek, ez azonban nem hozza meg minden esetben a várt jutalmat. A tökéletességre való kényszeres törekvés megkeserítheti életüket, ezért mindig tartsuk észben, hogy ahogy gyerekként is tettük, a sorskönyvünket magunk írjuk!

Ha szeretnéd megismerni a többi sorskönyvi előírást, itt találod teljes sorozatunkat.

 A témához kapcsolódó tréningünk: Önismereti és Kapcsolati Tudatosság tréning

Sorskönyvi előírások – 2.rész: “Szerezz örömet másoknak!”

önismeret LifeLearningMivel az ember társas lény, ezért – akár tetszik, akár nem – nem hagyhatjuk teljesen figyelmen kívül mások igényeit. Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy átvállalt az egyik túlterhelt kollégájától valamilyen munkahelyi feladatot; hogy csak azért ment el egy születésnapi partira, mert a barátjának jól esett; vagy épp azért kelt fel korában reggel, hogy a vendégeinek előre elkészítse a reggelit.
Az emberek nagy részének szerencsére jól megy a saját és mások kívánságai közötti egyensúlyt megtartani, egyesek azonban mintha soha nem állnának le, és folyton csak azt lesnék, hogy mit tehetnek másokért.
önismeret LifeLearningŐk azok, akik bármit képesek megtenni szeretteikért – és néha teljesen ismeretlen emberekért is. Mindenben segítőkészek, rendkívül figyelmes vendéglátók, és nagyon megbízható barátok. Ha kell órák hosszat állnak a sütő mellett, hogy a gyermekük születésnapi tortája tökéletes legyen, az éjszaka közepén is képesek lelki támaszt nyújtani zaklatott barátjuknak, gondoskodnak a nagyszülőkről, és elvégzik a bevásárlást, mi pedig egyszerűen nem értjük, hogy miért viselik szívükön ennyire mások kívánságait, ha mindezek után önmagukra már egy percük sem marad.
lifelearning kommunikációAzok az emberek, akik folyton másoknak akarnak örömet szerezni, gyerekkorukban minden valószínűséggel azt tapasztalták meg a világból, hogy ők csak akkor igazán jók, ha saját igényeik fölé helyezik mások igényeit. Meglehet, hogy szüleik is hasonlóképpen viselkedtek, és ezt a világról alkotott képet adták át gyereküknek is. De az is megeshet, hogy habár a szülők nem ilyenek voltak, tudattalanul gyerekük felé olyan elvárásokat, és előírásokat közvetítettek, melyek ezt a viselkedést erősítették meg (pl. beteg szülő esetén a gyermek úgy érezhette, hogy beteg családtagja igényei fontosabbak, mint az övéi).
lifelearning kommunikációA másoknak való örömszerzés rövidtávon kellemes, hosszú távon azonban rendkívül kimerítő. Azok az emberek, akiknek az a sorskönyvi előírásuk, hogy szerezzenek örömet másoknak, úgy érzik, hogy a világ szemében csak akkor igazán jók, ha önmagukkal nem foglalkoznak, ezért hajlamosak teljesen feláldozni önmagukat szeretteikért. Olyanok, mint a gyertyák: világítanak másoknak, de magukat elemésztik.

Ha szeretnéd megismerni a többi sorskönyvi előírást, itt találod sorozatunk további részeit.

Kapcsolódó tréningünk: Önismereti és Kapcsolati Tudatosság tréning

Sorskönyvi előírások – 3.rész: “Tégy erőfeszítést!”

önismeret LifeLearning,,Az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.” – Így szól a mondás Madách óta, s ezzel sokan egyet is tudunk érteni, de vannak, akik számára e pár szó akár életük mottója is lehetne.
A legtöbben küzdünk valamiért, és olyan célokat választunk, melyek elérésére reális esélyünk van, vagy amelyekbe ha igazán sok energiát fektetünk, akkor végül megtérül a fáradozásunk. Azonban mindannyian ismerünk olyanokat is, akik egész életükben képesek küzdeni valamiért, kiállnak ezer és ezer próbát, de valahogy mégsem érnek célt soha.
lifelearning kommunikációŐk azok, akik állandóan mozgásban vannak. Mindig harcolnak valamiért. Lehet, hogy egy nagy cél érdekében küzdenek egész életükben, de az is lehet, hogy folyamatosan új és új célokat tűznek ki maguk elé. Mindenkinél szorgalmasabban tanulnak az egyetemen, miközben mások buliznak, folyamatosan fogyókúráznak, mert hiszik, hogy egyszer sikerül lefogyniuk, vagy bármit képesek megtenni azért, hogy megszerezzék a reménybeli partner figyelmét, s mindezért akkor sem adják fel a harcot, ha a helyzet már reménytelen.
Lehet, hogy belebetegednek, sőt akár el is felejthetik, hogy miért is küzdenek, ők akkor is rendíthetetlenül próbálkoznak. Ha ennyi erőfeszítést tesznek, akkor hogy lehetséges, hogy végül mégsem sikerül nekik?
önismeret LifeLearningAkár a többi esetben, itt is a gyermekkorban kialakult szülők által megerősített előírásokban találhatjuk meg a magyarázatot. Azok az emberek, akik egész életükben sziszifuszi küzdelmet vívnak, szinte biztosan azt a sorskönyvi előírást hordozzák mélyen magukban, miszerint mindig tegyenek nagy erőfeszítést. Az ő szüleik gyerekkorukban azt értékelték, ha a gyermekükön látszott az akarás, ha kitartóak voltak, ha harcoltak céljaikért. Számukra nem volt fontos, hogy végül mi lett az eredménye a próbálkozásnak, mert úgy tartották, hogy maga a szándék a fontos. Így gyermekük szemében is egy olyan kép alakult ki a világról, melyben nem a cél elérése az igazi lényeg, hanem maga az út, amit közben bejárnak.
A küzdést, és a szándékot felnőttként is gyakran fontosabbnak tartjuk, mint magát a végeredményt. De akikben ez a sorskönyvi előírás nagyon erőteljesen él, azok az utolsó lépés előtt megállnak. Mindent megtesznek, kivéve azt, ami tényleg kellene a sikerhez, mert nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, vagy sokszor eleve olyan terepet választanak, ahol esélyük sincsen a győzelemre. A folyamatos sikertelenség senkit sem tesz boldoggá, azonban egy kis tudatossággal (és erőfeszítéssel) változtathatunk káros beidegződéseinken.

Sorozatunk további részeiben megismerheted az összes jellemző sorskönyvi előírást! Itt találod őket.

A témához kapcsolódó tréningünk: Önismereti és Kapcsolati Tudatosság tréning

 

 

Sorskönyvi előírások – 4.rész: “Légy erős!”

önismeret LifeLearningAz életünk során számtalan olyan esemény történik, melyek jobban, vagy kevésbé de megérintenek minket érzelmileg. Az érzelmek skálája rendkívül színes: vannak olyanok, melyeket mindenki szívesen érez, mint pl. a boldogság, vagy a vidámság, de vannak kellemetlen, rossz érzéseink is, pl. a szomorúság, vagy a harag. Senki sem élheti le életét érzelmek nélkül, egyesek mégis olyan képet mutatnának magukról, mintha semmit sem éreznének.
Ők azok, akik soha sem gyengülnek el, ha édes kisgyereket látnak, és akkor sem, ha megható filmet néznek a TV-ben. Az arcuk akkor is rezzenéstelen, hangjuk pedig közönyös marad, ha szakít velük életük szerelme, vagy megbántotta őket egyik barátjuk. Az érzelmek világa távol áll tőlük, hamar rövidre is zárják a témát, ha szóba kerül. Ha valamilyen veszteség éri őket életükben, látszólag könnyen túlteszik magukat az ügyön, mintha meg se rázta volna őket. Kemények, racionálisak és nyugodtak maradnak minden esetben, amire meglehetősen büszkék is.
lifelearning kommunikációMint sok más esetben, valószínű, hogy valahol mélyen a gyermekkori tapasztalataik hajtják azokat az embereket is, akik minden esetben erősnek akarnak mutatkozni. Ha gyermekként azt élték meg, hogy szüleik nem mutatták ki érzéseiket, sőt gyengeségnek tartották a sírást vagy más érzelemkifejezést, akkor azt tanulták meg, hogy nekik sem szabad érzelmesnek lenniük.
A szüleik életszemlélete, a világról kialakított képük, és a gyermekükkel szemben alkalmazott szabályok, tiltások alapján gyermekként az rögzült beléjük, hogy a világ szemében mindig, minden körülmények között erősnek kell mutatkozniuk, mert a gyengeség nem kívánatos tulajdonság.
lifelearning kommunikációTermészetesen, mint bármit, az érzelmek megélését sem szabad túlzásba vinni, azonban a másik véglettől is érdemes óvakodni. Az érzelmek ugyanis nagyon is emberi dolgok, ha pedig valaki tagadja létüket, valójában lehetetlent vár el magától. Az érzelmek elnyomása, és a folyamatos szerepjátszás nagyon sok energiánkat őrli fel, ráadásul egy szint felett felesleges is. Azonban ha tudatosan és nyíltan fordul saját maga felé, akkor bárki, még egy betonkemény cinikus is képes arra, hogy a saját életén pozitív irányban változtasson.

Sorozatunk további részeiben megismerheted az összes jellemző sorskönyvi előírást! Itt találod őket.

A témához kapcsolódó tréningünk: Önismereti és Kapcsolati tudatosság tréning