facebook

Tanulj velünk az életről

Optikai illúziók, érzéki csalódások (1.rész)

önismeret LifeLearningMegbízhatunk az észlelésben?

,,Julinak egyik este át kellett sétálnia egy parkon, ahol a környék kutyáit sétáltatták. Épp azt hallgatta, ahogy a távolban ugatnak az állatok, mikor észrevette, hogy egy nagy sötét árnyék kezd felé rohanni. Juli rettenetesen megrémült, és az villant át az agyán, hogy mindenképp el kell menekülnie az őt megtámadó kutya elől. Az állat azonban mintha eltűnt volna, és pár másodperc elteltével Juli rájött, hogy az, amit ő kutyának hitt a lámpafényben, valójában csak egy faág árnyéka volt, melyet a szél mozgatott.”

Az előzőhöz hasonló történet biztosan mindenkivel előfordult már, ugyanis gyakran megesik, hogy félrevezet bennünket az észlelésünk. De mire jó egyáltalán az észlelés, és megbízhatunk-e benne?
önismeret LifeLearningÉletünk minden másodpercben megszámlálhatatlanul sok inger ér bennünket, mi mégis képesek vagyunk arra, hogy színek, szagok, hangok és érzések káoszszerű sokasága helyett akár egy pillanat alatt értelmes egészként szemléljük a körülöttünk lévő világot. Ez a képesség pedig elengedhetetlen az életben maradáshoz, hiszen minden élőlényt végtelen sok megoldandó probléma elé állítja a környezete.
Egy nővény előtt álló gondok viszonylag egyszerűek: a megfelelő táptalaj és fény irányába való növekedés, az ember azonban ennél jóval bonyolultabb. Mi állandóan jövünk-megyünk, tárgyakat és szimbólumokat használunk, egymással kommunikálunk, mindezek alapján döntéseket hozunk, valamint terveket dolgozunk ki, és hajtunk végre. Hogyan vagyunk erre képesek?
önismeret LifeLearningMindehhez egy állandóan frissített környezeti modellre van szükségünk, vagyis a világ agyban leképzett reprezentációja. Egy ilyen modell létrehozásához, először be kell szereznünk a környezetünkből érkező információkat, majd valamilyen szervező el alapján a meglévő információkat koherens szerkezetbe kell rendeznünk. A szervező elvek olyan, a világ felépítésével kapcsolatos előfeltevések, melyeket tapasztalat útján szereztünk: pl. a banán általában sárga; ha valami kisebbnek látszik, valószínűleg távolabb van; vagy ha valaminek csőre van, az nagy eséllyel madár.
Fenti történetünk esetében is hasonlóképp alakult a folyamat: a beérkező ingerek (sötét, nagy árnyék) és az aktuális környezeti sajátosságok alapján (kutyák vannak a parkban), Juli észlelőrendszere arra a következtetésre jutott, hogy a közeledő árnyék nagy eséllyel egy kutya, így azonnal riasztott, Juli túlélésének érdekében, azonban később kiderült, hogy csak egy fa árnyékáról volt szó, így az észlelő rendszer látszólag hibázott.
Azonban mielőtt elhamarkodott következtetésre jutnánk, és megbízhatatlannak bélyegeznénk az észlelést, gondoljunk bele, vajon mikor járunk jobban: ha kutyának nézünk egy faágat, vagy ha faágnak egy kutyát!

önismeret LifeLearningMit gondolsz miért nem tökéletes az észlelés? Mire lehetnek jók a rendszerben az ilyen tökéletlenségek?

Cikksorozatunkat Mészáros Anna, pszichológus írta

Sorozatunk többi részéből további érdekességeket is megtudhatsz az észlelés és az érzéki csalódások világáról!

Kapcsolódó tréningünk: Önismereti és kapcsolati tudatosság tréning

 

Ehhez a cikkhez eddig nem érkezett hozzászólás

Hozzászólás írása