facebook

Blog

5+1 tipp az asszertív és békés karácsonyi ünnepekhez

Karácsony a szeretet ünnepe. Áldás, békesség. Végre együtt a család. Mégis az ünnepi idill sokszor veszekedésbe torkollik. Mit tehetünk, hogy elkerüljük, hogy olyat mondjunk, amit később megbánunk, és minimalizáljuk a feszült jelenetek számát? Hogyan találjunk rá saját békénkre az ünnepek alatt?

“Nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged. Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt.” (hircsarda.hu)

Kis részlet egy csodálatos karácsonyi szösszenetből, amely alátámasztja, amit már sokan megtapasztaltak: karácsonykor könnyen elszakad a cérna és az ünnep veszekedésbe torkollik.  Pedig Karácsony a szeretet ünnepe. Áldás, békesség. Végre együtt a család. Miért veszekszünk akkor?

Sok oka van ennek. Például a munkahelyek decemberben még egy utolsót facsarnak rajtunk, dolgozzunk iskolában, könyvelőnél, vagy játékboltban. Ki kell számlázni, le kell adni idén, most van a legtöbb vásárló, még két témazáró. Az időjárás sem segít, nem láttunk napot hetek óta, köhögünk, tüsszögünk. Aztán mindent szépre, finomra és tökéletesre szeretnénk csinálni: takarítás, főzés-sütés, díszítés. Így karácsonykor végletekig elcsigázott, és mindeközben felturbózott családtagok gyűlnek össze, hogy hirtelen átéljék a szeretetteli összetartozás áldott békéjét. Ennek nehézségére még rátesz egy lapáttal, ha olyan családi eseményeken veszünk részt, ahol távoli, tőlünk meglehetősen különböző rokonsággal kell együtt lenni.

Mit tehetünk, hogy elkerüljük, hogy olyat mondjunk, amit később megbánunk, és minimalizáljuk a feszült jelenetek számát? Hogyan találjunk rá saját békénkre az ünnepek alatt?

1. Vegyünk mély levegőt!

A stresszes helyzetek túlélésének legalapvetőbb eszköze. Ha feszültek vagyunk, vagy egy szerencsétlenül fogalmazott megszólalástól felmegy bennünk a pumpa, beindul a testünkben a stresszreakció. Ami azzal jár, hogy elkezdjük kapkodni a levegőt, így nem jut elég oxigén a megfelelő szerveinkhez, ami fokozza a feszültséget. A mély levegővétel nem csak lelassít, hanem abban is segít, hogy meglegyen a szervezet oxigén-szükséglete, ami lelassítja a szívműködést, ezáltal csökkenti az átélt feszültséget.

2. Álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk!

A konfliktusok forgatókönyve, hogy elborul az agyunk, kimondjuk, ami először eszünkbe jut, amire a másik ugyanígy reagál, és a végén már olyan szavak hangzanak el, amiket utólag minden fél megbán. Ezért tudatosan figyeljünk arra, hogy ha egy csípős visszavágás jönne a nyelvünkre, akkor fogjuk vissza magunkat, és maradjunk inkább csendben. 2-3 másodperc alatt jut időnk végiggondolni, mit is mondott valójában a másik, és mi hogyan szeretnénk erre reagálni.

3. Gondolatban beszéljük végig magunkkal, hogy mire számítunk!

Van egy jelenség, amit úgy hívnak: szociális allergia. Olyan apró jelenségek válthatják ezt ki, amik első alkalommal nem is idegesítők, de ha sokszor találkozunk velük, akkor egyre inkább irritálni kezdenek. Például, hogy unokaöccsünk nem szakad le a telefonjáról egy pillanatra sem. Vagy Béla bácsi elmeséli ezredszerre ugyanazt a katona-sztorit, amin utána, egyedüliként, hatalmasat röhög. Vagy Erzsi néni megint megkérdezi, hogy mikor lesz baba. Készüljünk fel ezekre az eseményekre, mindig megtörténik, most is meg fog. Elnéző türelemmel kezeljük ezeket, ne ellenünk irányulónak, hanem az adott személyhez tartozó jelenségnek vegyük. Iránymutatást adhat Róbert Gida, aki majd’ minden fejezetben kénytelen volt mosolyogva és elfogadón barackot nyomni Micimackó fejére: „csacsi, öreg medvém…”

4. Figyeljünk oda, milyen szavakat használunk!

Az asszertív kommunikációt ne hagyjuk otthon a karácsonyi vendégség előtt. Tipikus konfliktusgerjesztő a te-nyelv használata. Ilyen mondatok: “Nincs igazad…”,  “Azt kéne tenned, hogy…”, “Nem értem, hogy te miért nem…” Ugyanígy kerülendő a másik, vagy a másik gondolatainak minősítése: “Ez hülyeség…”, vagy a kettő kombinációja: “Hogy lehetsz ilyen rasszista…”

Ezek helyett használjunk én-nyelvet: “Megértem, hogy ez a véleményed”. “Én szerintem az is fontos, hogy…”. “Jól esik, amikor azt látom…”

5. Figyeljünk saját testbeszédünkre!

Kommunikációnk üzeneteinek nagy része nem az általunk kimondott szavak formájában közvetítődik a többiek felé, hanem testbeszédünkből, arckifejezésünkből, egy-egy vállrándításunkból vonnak le (akár tudattalanul) következtetéseket szándékainkra, valódi véleményünkre vonatkozóan. Ezzel érdemes tisztában lenni, és tudatosan odafigyelni. Nézzünk mások szemébe, ne kerüljük a szemkontaktust – különösen akkor, amikor beszélnek hozzánk! Gesztikuláljunk, de ne túlságosan, mert az agressziót jelez! Próbáljunk a másikkal egy szinten lenni: a gyerekek mellé üljünk le a földre, ne álljunk, ha más ülve beszél hozzánk!

+1 Adjunk időt magunknak!

Az eddigi tippek a másokkal való együttlét megkönnyítéséről szóltak. Ezek mellett azért fontos az is, hogy magunkra is gondoljunk. Nehéz másra figyelni, más iránt szeretettel lenni, ha magunknak nem adjuk meg ugyanezt. Figyeljünk oda rá, hogy mire van szükségünk, ha már túl sok a vendégségből, akkor lopjunk egy órát, hogy a téli tájban sétálva kiszellőzessük a fejünket. Ha olvasni szeretünk, olvassunk; ha egy szép filmre vágyunk, iktassuk be a filmnézést a programba. A karácsony a szeretetről és a pihenésről is szól, magunktól se tagadjuk meg!

Ha szeretnél többet megtudni az asszertív kommunikációról akkor érdemes ezt megnézned: http://lifelearning.hu/portfolio/kommunikacio-kapcsolati-hatekonysag/

Boldog Karácsonyt!

 Szalay Ágnes, pszichológus

 

Ehhez a cikkhez eddig nem érkezett hozzászólás

Hozzászólás írása